Földrajz
Afrikát kelet-nyugati irányban átszeli az Egyenlítő, észak-déli irányban a 0°-os kezdő hosszúságú kör. Az egyetlen kontinens, amely az északi és déli, keleti és nyugati félgömbön egyaránt elhelyezkedik. A 30,3 millió km² területű földrészt Európátólba mindössze 14 km széles Gibraltári szoros és a Földközi-tenger, Ázsiától a csatornával átvágott Szuezi-földszoros és a Vörös-tenger választja el. Afrika nyugati határát az Atlanti-óceán, a keletit az Indiai-óceán jelenti.
A földrész keleti és délkeleti részét magasan fekvő medencék, magasföldek alkotják. A magasföldeket árokrendszerek tagolják, melyeket vulkáni kúpok tesznek változatossá. A fenti tájak mai felszínének kialakulásában főként a vetődés (röghegységek, árkok) és vulkáni tevékenységük játszott szerepet. Ilyen tájak északkeletről dél fele haladva az etiópiai-, a Kelet-afrikai- és a Dél-afrikai-magasföldek. Magas táj a kontinens legfiatalabb hegysége, az Atlasz is. Északnyugaton húzódó vonulatai hosszanti völgyeket, fensíkokat zárnak közre.
A Szahara kiterjedt táblás vidék, hatalmas sivatag. Hazánk kb. 90-szer férne el a területén. A fő felszínformáló erő itt a hőmérséklet változás és a szél. A nagy napi hőingás elaprózza a kőzeteket, így alakulnak ki a kősivatag. A homokká kopott kőzettörmelék a szél az egykori tavak kiszáradt medreiben dűnékbe rendezi. Csapadékos időszak emlékét őrzik az agyagsivatagok. A termékeny alföld a folyók mentén mélyen benyúlik a magasabb tájak közé. A Kongó-medence központi része megsüllyedt medence, amit minden oldalról meredek peremküszöbök vesznek körül. Egyetlen természetes kijárója van, az Atlanti-óceán felé. A folyó és mellékfolyói a lépcsős felszín miatt zuhatagok sorozatával érik el a terület közepét. A kontinens legtöbb folyója a sok csapadékú egyenlítői tájakon ered. A folyók, az óriásfolyamok a lépcsőzetes felszín miatt sok helyen zuhatagosak.
A Nílus
Nemcsak a kontinens, hanem a Föld leghosszabb folyama is a Nílus. A Guineai-öbölbe ömlő Niger a kontinens második legbővizűbb folyama. A Zambézi hatalmas zuhataga 122 m magasból dübörögve zúdul le, ez a Viktória-vízesés. Fontos és természetileg is érdekes folyó még az Okavango. Az Egyenlítő mentén elterülő hatalmas medencét a Kongó vízrendszere hálózza be. Vízbőségét tekintve a Földünkön a második. Tölcsértorkolatát az apály-dagály mélyítette ki, amit tengerjárásnak nevezünk. Afrika nemcsak folyókban, hanem tavakban is gazdag. A Kelet-Afrikai-árokrendszer keskeny, hosszú tavai közül a legmélyebb (és a második legnagyobbja) a Tanganyika-tó. A legnagyobb tava, valamint a Kaszpi-tenger és a Felső-tó után a Föld harmadik legnagyobb tava a Viktória-tó, amelynek nagysága 68 870 km². Ezt követi a Föld második legmélyebb tava a Tanganyika-tó a 32 893 km²-es nagyságával és a Malawi-tó 29 600 km²-rel.
Népesség
Afrika több mint 1,000,010,000 fős lakosságának 45%-a 15 éven aluli, a népszaporulatfolyamatosan növekszik. Igen magas a gyermekhalandóság, ezer megszületett gyerekből 162 nem éri meg az ötödik életévét (Magyarországon 11 fő). Afrika népességének kb. 30%-a lakik városban, és ez az arány évente 3-4%-kal nő. A szegényebb részeken az emberek kevesebb mint napi 1 dollárból élnek. A legnépesebb város Egyiptom fővárosa, Kairó.(Lakói arabok, berberek, európaiak, szudániak, busmanok, pigmeusok.)
Afrika őslakói a fekete bőrűek. Egyik fő csoportjuk, a szudániak, az egyenlítőtől északra, míg a másik, a bantuk, e sávtól délre élnek. Észak-Afrikában élő arabok a fehér bőrű embercsoport tagjai. Kisebb népcsoportokat képeznek az apró termetű, őserdei élethez alkalmazkodott vadászó-gyűjtögető pigmeusok és Kalahári vidékén élő busmanok. A kontinens mediterrán éghajlatú tájaira európai bevándorlók telepedtek le. Ők kapcsolták be a kontinenst a világgazdaságba. Az átlagos népsűrűség alacsony, de vidékenként nagy eltérést mutat. A legsűrűbben lakott tája a Nílus vülgye Egyiptomban (400 fő/km²). A tengerparti nagyvárosokban szintén sok ember él. Ugyanakkor a sivatagok, esőerdők, magashegységek szinte lakatlanok.
Afrika lakosságának jelentős része falvakban él. A falvak gyakran sövénnyel körülkerített csoportos települések, melynek építőanyaga a temészeti környezetből származik, és a gazdálkodási módot tükrözi: pl.: a berberek barlanglakásai, a szavannavidékeken élők pálmakunyhói vagy favázas, agyaggal tapasztott állandó épületei, az arabok lapos tetős, fehér kőházai. A városok a tengerpartokon, bányavidékeken, a magasföldeken jöttek létre. Növekedésüket az utóbbi évtizedekben felgyorsította a falvak túlnépesedése és az elvándorlás.
Afrika őslakói a fekete bőrűek. Egyik fő csoportjuk, a szudániak, az egyenlítőtől északra, míg a másik, a bantuk, e sávtól délre élnek. Észak-Afrikában élő arabok a fehér bőrű embercsoport tagjai. Kisebb népcsoportokat képeznek az apró termetű, őserdei élethez alkalmazkodott vadászó-gyűjtögető pigmeusok és Kalahári vidékén élő busmanok. A kontinens mediterrán éghajlatú tájaira európai bevándorlók telepedtek le. Ők kapcsolták be a kontinenst a világgazdaságba. Az átlagos népsűrűség alacsony, de vidékenként nagy eltérést mutat. A legsűrűbben lakott tája a Nílus vülgye Egyiptomban (400 fő/km²). A tengerparti nagyvárosokban szintén sok ember él. Ugyanakkor a sivatagok, esőerdők, magashegységek szinte lakatlanok.
Afrika lakosságának jelentős része falvakban él. A falvak gyakran sövénnyel körülkerített csoportos települések, melynek építőanyaga a temészeti környezetből származik, és a gazdálkodási módot tükrözi: pl.: a berberek barlanglakásai, a szavannavidékeken élők pálmakunyhói vagy favázas, agyaggal tapasztott állandó épületei, az arabok lapos tetős, fehér kőházai. A városok a tengerpartokon, bányavidékeken, a magasföldeken jöttek létre. Növekedésüket az utóbbi évtizedekben felgyorsította a falvak túlnépesedése és az elvándorlás.
Afrika kontinensét 4 nagy részre oszthatjuk, Észak-Afrika sivatagos területeire, Közép, Nyugat-Afrika egyenlítői, trópusi területeire, Kelet-Afrika területére és Dél-Afrika ugyancsak sivatagos területeire.
Az egyes területek eltérő éghajlata, földrajzi helyzete nagyban befolyásolja az adott földrészen élő emberek kultúráját és építészetét.
Észak-Afrika:
Afrika északi része, a Szahara sivatag, Egyiptom. Az terület éghajlata száraz, sivatagos, nagy napi hőingadozással (+40-0 °C). A helyzetet súlyosbítják az évente több hónapon át tomboló Hamadas-szelek, melyek északkalet felől fújva könyörtelenül kergetik a homokot a kietlen tájon. A legélhetőbb területek a Földközi tenger partja menti sáv, amely a legszélesbb részén is csak 300km széles, valamint a Nílus folyó partjai, valamint torkolata.
A térség építészete:
Észak Afrika építészete tér el legmarkánsabban a kontinens egészének megszokott stílusaitól, a helyi építészetet teljes mértékben meghatározzák az éghajlati viszonyok, valamint a szegényes nyersanyagforrások.
Az anyaghasználat jórészt kimerül az agyadban, az épületek legfontosabb funkciója a Nap és a hőség elleni védelem. Jó példák erre a szorosan összeépült, ablaktalan agyagházak.
A mediterrán partvidéket elhagyva, a pusztákban szétszórtan álló, lapos sátrakat lehet megfigyelni. Ezekben élnek a beduinok. A ,,bed,, szó nomád pászort jelent. Kb. 3000 évvel ezelőtt még tevéket tenyésztettek Arábiában. Itt Afrikában egy-egy oázis közelében verték fel sátraikat. A sivatagi kereskedelem fellendülése után karavánutakat kezdtek ,,ellenőrizni,,. Portyázó csapataik rajtaütöttek a karavánokon. (ezt a hadműveletet nevezték ,,ghaz,,vának, és ebből származik a razzia fogalma.) Ma pásztorkodással foglalkoznak, tevét, kecskét, juhokat tenyésztenek. Amikor a sztyepp kizöldül, délebbre húzódnak a sivatagba.A nyári szárazság idején visszatérnek a kultúrterültek közelébe.Országhatárokat nem ismernek, szabadon vándorolnak családjaikkal, állataikkal.
A Szahara belsejében élnek a Tuagerek. Sokáig a sivatag kalózaiként tartották számon őket. Ma tevéikkel sót és élelmet szállítanak a délebbi tájak nomád néger törzseinek. kék embereknek nevezik őket.
Ez a nagy terület éghajlatilag két fő részre osztható, a szavannás, füves pusztákra, valamint a Kongó medence
trópusi, egyenlítői területeire.Ez nagyban meghatározza az építmények anyaghasználatát, valamint "védelmi"
funkcióját, mivel a szavannákon évente 1 esős évszak van, amúgy meg szárazság, míg a trópusi területek nagyrészt esős éghajlatúak.A puszta területeken az építmények, kunyhók főleg agyagból, földből, helyenként kőből, ágakból, gallyakból készülnek, valamilyen fűféle, vagy vászon fedéssel, többnyire kör alaprajzzal.
Kelet-Afrika
Afrika keleti része egy ősidők óta tartó folyamat eredményeképpen alakult olyanná, amilyennek ma ismerjük. A területet az afrikai árokrendszer határolja a kontinens többi részétől. Érdekes természeti jelenség, hogy bár sok hely elég csapadékos, de ez nem jelenti azt, hogy ezek a területek termékenyek. A heves esőzések minden tápanyagot, sőt még magát a felső réteget is kimossák a talajból. Ezt csak tetézi az ember romboló tevékenysége, hogy kiirtják a felhőszakadások idején jó védelmet biztosító növényzetet. A térségre jellemző, hogy kevés termőterülettel lehet gazdálkodni mind a földművelés, mind az állattenyésztés során.
Az itt is megtalálható füves puszták szavannák mellett ezen a területen viszonylag nagymértékű a városiasodás.
Lamu-Kenya:
Tanzánia és Kenya őslakói a maszájok. Valamikor ők voltak a kontinens legharciasabb népe, rettegésben tartották a szomszédos törzseket. Ma ők a legjobb vadnyomozók. A férfiak magasak, vállasak. Hajukat apró fonatokba fonják, gyöngyökkel díszítik. Öltözetük egyszerű színes lepel, a vállukon összefogva. Sarujuk állatbőrből készül. Fegyverzetük a hosszú, lapos lándzsa, övükön bőrtokban nyílt, tőrt viselnek. A maszáj nők kopaszok. Fülcimpájuk megnyúlt, mert fülüket külömböző nagyságú és súlyú karikákkal aggatják tele. Nyakukon gyöngyfüzér gallért viselnek. Karjukat drótspirál díszíti. A kontinens településformái a gazdálkodási típushoz, az éghajlati adotságoghoz igazodtak. A félsivatagok, száraz puszták nomád népei mozgékony hajlékokat, változtatható szállásokat készítenek. Ezek a sátrak védenek napközben az erős napsütéstől, a pörfelhőktől, gyorsan felállíthatók, szétszedhetők és szállíthatók.
Dél-Afrika területén időszámításunk kezdetén bushmanok és hottentották éltek. A 17. században azonban az európaiak fokozatosan előrenyomultak, és így az őslakosság visszaszorult, ráadásul 1713-55 között több háborúra is sor került az őslakosok és az európaiak között, melyekből az esetek nagy többségében az európaiak kerültek ki győztesen.
Afrika 57 százaléka olyannyira sovány, hogy teljességgel alkalmatlan a mezőgazdaságra. Emellett további 32 százaléka rendelkezik satnya vagy gyenge adottságokkal. A területek mindössze 3 százaléka valóban termékeny, azaz termőképességének megőrzése nem igényel hosszú ugaroltatást. Az itt élő földművesek egyszerre néhány évnél tovább nem tudnak egy adott területen megélni, így állandóan tovább kell költözniük, hogy új irtásterületeket vegyenek igénybe. Az afrikai földművesek ismerték a trágyázást, továbbá tudták, hogy a növeli a föld termékenységét. Mikor felégették a szavannát és erdőt, a növények elültetése előtt belekapálták a hamut a földbe. Jó példa erre a kosza nép, akik Transkei vidékén telepedtek le. Falvaikat a jobb vízelvezetésű domboldalakon építették fel, a völgyeket meghagyták a növénytermesztésnek. Általában 2-3 évig élnek egy területen, majd tovább állnak, és csak sok év elteltével fogják újra művelésbe:
Afrika 57 százaléka olyannyira sovány, hogy teljességgel alkalmatlan a mezőgazdaságra. Emellett további 32 százaléka rendelkezik satnya vagy gyenge adottságokkal. A területek mindössze 3 százaléka valóban termékeny, azaz termőképességének megőrzése nem igényel hosszú ugaroltatást. Az itt élő földművesek egyszerre néhány évnél tovább nem tudnak egy adott területen megélni, így állandóan tovább kell költözniük, hogy új irtásterületeket vegyenek igénybe. Az afrikai földművesek ismerték a trágyázást, továbbá tudták, hogy a növeli a föld termékenységét. Mikor felégették a szavannát és erdőt, a növények elültetése előtt belekapálták a hamut a földbe. Jó példa erre a kosza nép, akik Transkei vidékén telepedtek le. Falvaikat a jobb vízelvezetésű domboldalakon építették fel, a völgyeket meghagyták a növénytermesztésnek. Általában 2-3 évig élnek egy területen, majd tovább állnak, és csak sok év elteltével fogják újra művelésbe:
http://habitatio2.blogspot.com/2011/02/kosza-kunyhok.html
Dél Afrika nyugati partjainál terül el a Namib-sivatag. Ez a rendkívül száraz sivatag nagyon zord élőhely az ott élők számára. A sivatag északi részén van egy nagyjából 280 mérföld széles sáv - Caprivi Strip, ami sokkal jobb adottságokkal bír. Ott található a térség lakosságának nagy része.
Források:
Renée Gordon: Afrika - A rejtelmes kontinens
Wikipédia
Képek: Internet
Chapó Zsolt
Dél Afrika nyugati partjainál terül el a Namib-sivatag. Ez a rendkívül száraz sivatag nagyon zord élőhely az ott élők számára. A sivatag északi részén van egy nagyjából 280 mérföld széles sáv - Caprivi Strip, ami sokkal jobb adottságokkal bír. Ott található a térség lakosságának nagy része.
Források:
Renée Gordon: Afrika - A rejtelmes kontinens
Wikipédia
Képek: Internet
Chapó Zsolt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.