Észak-Szumátrában hat Batak törzs él, ezek közül az egyik a Toba krátertó melletti Batak Toba nép. Kis falvakban élnek, ahol a házak védelmi célból szorosan egymáshoz közel épülnek, illetve épültek még a múlt században. Eredeti formájukban általában már nem lakják őket, legtöbbjük állapota erősen leromlott, tetejüket rozsdás hullámlemezek fedik.
Ma már csak egy, de eredetileg több család lakott egy házban, akár négy is. A házakat lábakra állították, a földszint állattartásra és munkavégzésre szolgált, az emeleten volt a "lakás", ide csak egy könnyen felhúzható létrával lehetett eljutni, ami az állandó törzsi háborúskodás miatt bizonyult hasznosnak. A legfelső szinten a bejárat fölött egy fedett-nyitott tároló hely, mögötte egy (számunkra) nehezen meghatározható, családi értékeket és szentélyt magába foglaló hely volt. Egy szint alapterülete 40-50 m2.
A bemutatott épület ötvözete a spanyol hacienda építészetnek, valamint az őslakosok bahay kubo nevű házainak. Hódítók és leigázottak egyaránt használhatják. A Szigetek meghódítása után a spanyolok egyből megpróbálták saját építészeti kultúrájukat ráerőltetni az őslakosokra, de gyorsan konstatálták, hogy kőépületeik nem túl időtállóak a földrengésekkel gyakran sújtott gyarmaton. Ezeket 3-4 szobás házakat 1-1 család lakta, az alsó szinten baromfi, kecske disznó ólak helyezkedtek el. Anyaguk kiválasztásánál pedig az időjárás volt a legmeghatározóbb tényező; a földrengés, árvíz és forgószelek ellen védekezni ugyan nem lehet, de a faszerkezetet és a vázra erősített bambusz deszkázatot könnyen újra lehet építeni, ki lehet javítani a természeti csapások után.
