A bemutatott épület ötvözete a spanyol hacienda építészetnek, valamint az őslakosok bahay kubo nevű házainak. Hódítók és leigázottak egyaránt használhatják. A Szigetek meghódítása után a spanyolok egyből megpróbálták saját építészeti kultúrájukat ráerőltetni az őslakosokra, de gyorsan konstatálták, hogy kőépületeik nem túl időtállóak a földrengésekkel gyakran sújtott gyarmaton. Ezeket 3-4 szobás házakat 1-1 család lakta, az alsó szinten baromfi, kecske disznó ólak helyezkedtek el. Anyaguk kiválasztásánál pedig az időjárás volt a legmeghatározóbb tényező; a földrengés, árvíz és forgószelek ellen védekezni ugyan nem lehet, de a faszerkezetet és a vázra erősített bambusz deszkázatot könnyen újra lehet építeni, ki lehet javítani a természeti csapások után.
Szíria népi építészete elég összetett. Éghajlatából adódóan sokféle építőanyaggal, és ezáltal sokféle tradícionális házzal találkozunk. Főleg Damaszkusz vidékén volt jellemző, hogy vert vályogból építkeztek. A házak fala 50-60 cm, de akár az egy métert is elérheti. A nyílások mérete korlátozott volt. A maximális méret az 1,2m x 0,9 méteres ajtó volt. E mellett csak 20-40/40 centiméteres szellőző nyílásokat alakítottak ki. A szemöldökfák általában egyenesek voltak. A házak födéme is vályogból készült: vályog kupolával fedték le helyiségeiket, ami általában 30-40 cm vastag volt, és akár a hét méteres magasságot is elérhette. 
A lakosság nagy része franciák által betelepített rabszolga, és rab leszármazottja. A népesség ma is a városokban koncentrálódik. A francia telepesek által épített épületek mellett erős kontrasztot képez a helyi lakosság 'tákolmány' építészete. Ami a leírásokból kivehető, az az, a 21 századra sikerült elérniük, hogy a lakosság több mint 70 százalékának közművesítve van az otthona. Építőanyaguk meg éppen az, amit találnak.
