A földrész a nyugati féltekén terül el, nagy része a déli félgömbre esik. Nyugatról a Csendes-óceán, keletről és északról az Atlanti-óceán, északnyugatról a Karib-tenger és Közép-Amerika határolja. Észak- és Közép-Amerikával együtt gyakran nevezik Amerikának. A nevét Amerigo Vespucciról kapta, az első Európairól, aki rájött, hogy nem India, hanem egy új kontinens. Dél-Amerika területe 17.800.000 km2, lakossága több, mint 371.000.000 fő. Területén 12 ország, 1 külbirtok és 1 európai ország területe található.
Földrajzi értelemben Amerika Panama-csatornától délre, keletre eső részé
t tekintjük Dél-Amerikának. Földtörténeti szempontból csak nemrég csatlakozott Észak-Amerikához, amikor kialakult a Panama-földszoros. A kontinens nyugati felét a viszonylag fiatal hegység, az Andok foglalja el, tőle keletre hatalmas területet foglal el az Amazonas-medence.
Attól északra a Guyanai-hegyvidék, délre a Brazil felföld magasodik. A többi alacsonyabban fekvő területet két nagyobb folyó, az Orinoco és a Paraná medencéje képezi. A kontinens déli részén Patagónia terül el. Rendkívül száraz terület az Atacama sivatag, amely az Andoktól nyugatra terül el.
Éghajlat
Dél-Amerika éghajlata igen változatos, a tajga-tundra-állandóan fagyos éghajlaton kívül minden más éghajlat megtalálható a kontinensen. Ebben is Afrikához hasonlít. Az Amazonas-medence és környéke, az északi és az északkeleti partvidék, valamint az Egyenlítő környéki Andokon túli nyugati sáv az egyenlítői (trópusi) éghajlati öv része. Ez és a tőle északra, illetve délre, a trópusi szavannaövbe tartozó hatalmas terület együttesen a kontinens kétharmadát teszi ki. A Baktérítőtől délre eső vidékek is rendkívül változatosak, előbb a szubtrópusi monszun, majd a kontinentális éghajlat a jellemző. Utóbbiba beékelődik Patagónia mérsékelt övi sivatagi éghajlata. A sort a kontinens déli-délnyugati csücskén uralkodó hűvös óceáni éghajlat zárja. A nyugati parti sáv is igen változatos. Az óceáni éghajlattól északra, Chile középső részén (32-34° déli szélesség között) mediterrán éghajlat van (kissé hűvösebb, mint az európai), ettől északra pedig a rendkívül száraz Atacama sivatag húzódik. Az Andokban sokféle hegyvidéki éghajlat alakult ki az Egyenlítőtől való távolság függvényében. Dél-Amerika a Föld legcsapadékosabb kontinense. Az egyenlítő környékén a kétszakaszos esőövben 1800-3200 mm (helyenként ennél is lényegesen több), tőle délre és északra (egyszakaszos esőöv)
1000-1500 mm eső hullik évente. A Déli- Andok csendes-óceáni lejtője a legcsapadékosabb (a nyugati szelek hatására), itt 3000-6000 mm a csapadék. Az ellentétes atlanti oldalon viszont csak 100-250 mm az évi "esőtermés" (a főnszelek hatására). Emiatt jött létre a patagóniai sivatag. A monszun, a mérsékelt kontinentális és a mediterrán területek 500-1000 mm csapadékot kapnak.
Történelem
Dél-Amerika első lakói a Bering-f öldnyelven (ma: Bering-szoros) átvándorló népek lehettek, bár az is lehetséges, hogy a déli Csendes-óceánról is vándoroltak be.Indián civilizációk
Régészeti leletek alapján a Chavín-kultúrában jelent meg először a mezőgaz
daság és kereskedelem, i. e. 900 körül. A kultúra a ma Peru területén található Chavín de Huantarról kapta a nevét, ami 3177 méter magasan található. A chavíni civilizáció i. e. 900 és i. e. 300 közt virágzott.
Az Inka Birodalom (fővárosa: Cuzco) 1438 és 1533 közt uralta az Andok vidékét. A kecsua nyelven Tahuantinsuyu, „a négy régió országa” néven ismert inka civilizáció különleges és fejlett volt. Városaik mértani pontossággal épített kőépületekből álltak a hegyes területeken. Ismerték a teraszos földművelést. Bizonyíték
van rá, hogy remekül munkálták meg a fémeket.
Az európai hódítás
1494-ben Portugália és Spanyolország, a kor két tengeri nagyhatalma, arra számítva, hogy nyugat felé újabb földeket fognak felfedezni, aláírta a tordesillasi szerződést, melyben megegyeztek, hogy minden Európán kívüli területet egyenlő arányban osztanak fel egymás között. A szerződés képzeletbeli vonalat húzott észak-déli irányban kb. 2060 km-re a Zöld-foki szigetektől nyugatra. A szerződés értelmében a vonaltól nyugatra minden föld Spanyolországé (ez Dél-Amerika nagy részét is jelenti), keletre pedig Portugáliáé. Mivel a földrajzi hosszúság mérése akkoriban még nem állt magas szinten, a vonalhoz nem igazodtak pontosan, így sikerült Portugáliának megszereznie Brazíliát is, ami a meridiántól nyugatra vol
t. Az 1530-as évektől Dél-Amerika népét és természeti kincseit egyre inkább kihasználták az idegen konkvisztádorok, először a spanyolok, aztán a portugálok. Az egymással versengő gyarmatosítók gyarmatokra osztották a területet.
Az európai betegségek (himlő, influenza, kanyaró és tífusz), amelyre a helyi népesség immunrendszere nem volt felkészülve, valamint a kegyetlen kényszermunka az haciendákon és a bányákban alaposan megtizedelte az őslakosságot. Helyükre afrikai rabszolgákat hoztak.
atolikus egyház kecsua, nahuatl és guaraní nyelvű evangelizációja segítette az amerikai nyelvek terjedését azzal, hogy írással látta el őket.
Az őslakosok végül keveredtek a spanyolokkal, megalkotva a mesztic népességet. A meszticeknek és az őslakosoknak hatalmas adókat kellett fizetniük a spanyol kormányzat számára, és a törvények megszegéséért keményen megbüntették őket. A spanyolok az őslakosok rengeteg művészi alkotását pogány bálványnak tekintették, és elpusztították; számos arany- és ezüstszobrot beolvasztottak, mielőtt Európába szállították.
Területi felosztás
Dél-Amerika népi építészete
Dél-Amerika nagyobbik részén a spanyol és a portugál hódítás hamarabb következett be, mint a kontinens északi felén az angol és francia gyarmatosítás. Ebből következően az őslakosok kultúrája is hamarabb eltűnt. Patagónia és a pampák egykori indián népeiről tudni lehet, hogy gyűjtögető, vadász törzsek voltak. Hajlékaik egyszerű szárnyékok és sátrak. Eredetiséget csak a Tűzföld és az esőerdő övezet, Brazília, Venezuela, Kolumbia gyűjtögető és vadász indián törzseinek hajlékai mutatnak.
1. Észak-Andok (Kolumbia, Ecuador, Peru)
Az Andok északi része nagyon változatos képet mutat, éghajlatilag az egyenlítőitől a magashegységi klímáig sokféle. Mindez a terület változatos domborzatából, az óceán és tengerek közelségéből is adódik. Az éghajlat változatosságát követi a növényzet változatossága is. A területen megtalálható az esőerdő és a kopár hegyvidék is, így az építőanyagok is változatos képet mutatnak. Az esőerdő területén főleg fából és növényi részekből, a magashegységben pedig az ott talált követ és növényeket használják fel. Egyes területeken fellelhető különleges anyagokat is használnak, mint pl. az uruk a totorasást.
Központját a Guyanai-hegyvidék 800-1200 m magas, őserdővel borított hegyei hálózzák be, amelyek délen és északon dombvidékbe mennek át. Északon a mangrove-erdős partvidéket 80-100 km széles parti síkság kíséri. Egyenlítői, trópusi monszun és szavanna éghajlat jellemzi. Területét az esőerdő uralja, így leginkább növényi részekből és fából építik épületeiket, amelyek legtöbbször csak a sok eső ellen nyújtanak védelmet.
3. Amazonas-medence (Brazília /Acre, Amazonas, Roraimaa, Rondonia, Pará, Amapá, Mato Grosso/)
A megközelítőleg fél európányi területével a Föld legnagyobb alföldje, és legnagyobb területű egyenlítői éghajlatú területe, melyen a Föld legbővizűbb folyója kanyarog és emellett a világ legnagyobb egybefüggő erdőségét foglalja magába. Emellett a trópusi monszun és a szavanna éghajlat is jellemzi. Az itt található nagy esőerdő rengeteg lehetőséget kínál az építkezésre. A növényi részek, fű, levelek és a fa felhasználásával változatos épületek alakultak ki.
4. Brazil-felföld (Brazília /Mato Grosso do Sul, Goiás, Tocantins, Maranhao, Piauí, Ceará, Rio Grande do Norte, Paraíba, Pernambuco, Alagoas, Sergipe, Bahia, Minas Gerais, Espírito Santo, Rio de Janeiro, Sao Paulo, Paraná, Santa Catarina, Rio Grande do Sul/)
Egy kiterjedt földrajzi tájegység Brazília keleti, déli és középső részén, éghajlatára a szavanna, nedves szubtrópusi, sztyepp és óceáni éghajlat jellemző. Ezen a területen is sok erdő található, így a sok növényi eredetű építőanyag itt is jellemző, azonban ahol szükség van rá földet, vályogot és kerámiát is használnak.
5. Dél-Andok (Chile)
Az Andok déli, alacsonyabb része, itt található a rendkívül száraz Atacama sivatag is. Éghajlata sivatagi, mediterrán és óceáni. A helyben fellelhető fát és növényi anyagokat használnak az építéshez.
6. Patagónia, Pampák (Argentína, Bolívia, Paraguay, Uruguay)
Dél-Amerika déli részét elfoglaló terület, éghajlatilag változatos, szavanna, nedves szubtrópusi, óceáni, sztyepp és sivatagi klíma is megtalálható. A szárazabb éghajlat miatt gyérebb a növényzet, így a fa szerkezet mellet állati bőröket is használnak, ami az itt élők nomád életmódjából is adódik.
Források:
Istvánfi Gyula: Az építészet története - Őskor -Népi építészet
http://hu.wikipedia.org/wiki/D%C3%A9l-Amerika
http://en.wikipedia.org/wiki/South_America
http://termtud.akg.hu/okt/9/afrika/9delam.htm
Farkas István, Futár Dóra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.