A Skót Felföldön épített kőházak a tájkép szerves részei. Az épületek neve ("black house") nem a homlokzatra, a több évszázad alatt befeketedett kövekre utal. A legalább 150 évvel ezelőtt épített tradicionális kőházakban az emberek és a jószágaik egy épületben éltek, az egyik végén a "lakás", a másik végén az "istálló" helyezkedett el (ez hasonlít a magyar népi építészetben a magyar tornácos ház és a mezőgazdasági építmények lineáris elrendezésére). A két helyiséget általában csak egy egyszerű nádból készült "válaszfal" határolta le. A beszélő nevet akkor kapták, mikor az 1800-as években olyan - szintén kőből épült - építmények is megjelentek a Skót Felföldön, amelyekben az állatok és az emberek szeparált épületrészekben tartózkodtak. Ez volt az ún. "white house" amivel ellentébe állítva kapták a "black house" elnevezést az említett épületek.
A ház falai gyakorlatilag "maghőszigeteltként" épültek: két réteg szárazon rakott kőfal között rést hagytak, melyet sárral és földdel tömtek ki. A tető a belső falrétegre támasztott szarufákra rakott vastag zsúpfedésből állt, melyet az erős szelek miatt a legtöbbször kövekkel terheltek le a széleken. Kémény nem volt az épületeken, a döngölt földpadlón rakott tűz füstje a tetőn keresztül jutott ki. Az épületek jellemzően nem voltak nagyobbak egy magyar háromosztatú parasztháznál. Egyes "black house"-okban még az 1970-es években is éltek, sok ma is jó állapotban van, esetleg múzeumként felújítva látogatható.
Források:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.